Polakovič Beáta I.B

Szlovákia területe a paleolitikumban és a mezolitikumban:

1. 
   

   

   

   1. 1. Szlovákia területén az ember jelenlétére utaló legrégebbi nyomokat a paleolitikum időszakából ismerjük. Ezen időszak még felöleli az utolsó jégkorszak korát is. A nagy állatok vándorlásával jelenhettek meg az első vadászó-gyűjtögető csoportok ezen a területen. A jégtakaró (alpi és skandináv) visszahúzódásával azután hosszabb időre is megtelepedhettek bizonyos helyeken. Ilyenek például a Moraván környéki vadásztelepek. Az archeozoológiai leleteken kívül (pl. Barsbese, Pozsony-állatkert, Vágsellye stb.) jelentősek még a kőeszközgyűjtemények melyek nagy részét azonban nem tervásatáson rétegekben találták, hanem terepbejárás alkalmával, így „csupán” tipológiai alapon lehet őket besorolni. A legkorábbi kőeszközleleteket az Olduvien kultúra korára teszik, míg a mezolitikum időszakára pl. Alsószerdahelyi pattintott kőeszközöket.A leghíresebb leletek közé tartoznak az 1926-ban talált Gánóci koponya öntvény (Gánóc-Hrádok lelőhely), a két vágsellyei neandervölgyi ember koponyatöredékei, ill. ezen időszak művészetéből a Moraváni Vénusz. Sajnos a korszak kutatását a szakemberhiányon kívül a leletek eltűnése is nehezíti. Ilyen esetre példa az 1936-ban előkerült és azóta elveszett, ezért sokat vitatott szepesváraljai csontváz. A volt Csehszlovákia alatt kiemelkedő kutatói voltak a régió korszakának Ladislav Bánesz (főként Kelet-Szlovákia), Juraj Bárta (főként Nyugat-Szlovákia, 1965-ben jelent meg a Slovensko v staršej a strednej dobe kamennej című monográfiája) és Stanislav Šiška (főként Kelet-Szlovákia és a neolitikum időszaka). Szlovákia első modern átfogó régészeti áttekintését Jan Eisner (Slovensko v pravěku. Bratislava 1933) adta. Ma kifejezetten ezen korszakkal a régészek közül főként Ľubomíra Kaminská (Kelet-Szlovákia) foglalkozik.