1.B Bartos Szilvia

Domonkos templom Kassán


Domonkos templom Kassa a legrégebbi fennmaradt épülete Kassa és a legrégebbi templom a város. Épült 1290. Medvék gótikus és román jellegét, de a felújítás miatt és barokk. A torony 1904-ben épült, és a magassága szerzett a legmagasabb rangú Kassán. Érdemel figyelmet és templombelsőt. A díszített értékes falfestmények.


Kolostor a Nagyboldogasszony Kassán 


 Convention Kassán a legrégebbi és legnagyobb tartománya az Egyezmény. Aközötti időszakban 1230-1241. Miután a tüzet 13 6 Testverek hagyta el a kolostor 1556-ban, ami hajtva. 16 12. 1697 lista megjelent az ő újbóli létrehozását. Ennek következtében megújult aktivitás 1698 domonkosok. A rendezvény ideje alatt "K" volt a kolostor az éjszakában 14 15 április 1950 megint törölték. Munkája helyreállt 12. 7 1990-es években.

 

 

1.B Bartos Szilvia

A Vöröskői Vár

A Kis-Kárpátok legszebb vára, amely csak néhány kilométerre fekszik Pozsonytól(Bratislava) és egyike a leginkább épségben maradt szlovákiai váraknak - aVöröskői Vár (Hrad Červený Kameň). A 16. században hatalmas erődítményrendszerré építették át, amely a korabeli katonai-védelmi stratégiák legjobbjai közé tartozott.Bár az eredeti, 13. századi királyi vár helyén a 16. század első felében a Fugger családhatalmas erődítményt épített, a vár története 1583-tól a második világháborúig a Pálficsaládhoz kapcsolódik. Ez a híres magyar család az épületet fokozatosan reprezentációs székhelyévé alakította át a belső terek gazdag stukkó- és freskódíszítésével.

A várban jelenleg múzeum tekinthető meg, amely a nemesség egykori lakáskultúráját mutatja be.

Egyedülálló varázsának köszönhetően a vár a közelmúltban különböző játékfilmek és mesefilmek forgatásának volt a színtere, mint pl. a Fantagiró hercegnő, a Sárkányszív vagy a Cinka Panna.

A múzeum 2 körsétával várja a látogatókat:
1. A múzeum
2. A reneszánsz erőd 

A várban étterem, kávézó és borozó is található.

1.B BartosSzilvia

Komárom 

Városháza : A városháza épülete a legkarakteresebb neoreneszánsz stílusú épület Komáromban. Az eredetileg egy emeletes épületet 1718 és 1719 között építették barokk stílusban. 1725-ben átépítésre került sor, de az 1763-as földrengés teljesen elpusztította. Az épület felújítását 1766-ban fejezték be, majd 1767-ben egy tornyot építettek hozzá, de a többször bekövetkező természeti katasztrófák újra tönkretették. Alapjain épült fel később 1875-ben Gorstenbergen és Arve tervei alapján az új városháza, ami ma is városi hivatalként működik.

Komáromi erőd :

A komáromi erődrendszer részei egyrészt a történelmi Komárom két vára Szlovákiában másrészt az ahhoz kapcsolódó erődök a Duna jobb oldalán, a mai magyarországi Komárom területén. A szlovákiai oldalon lévő erődrendszer felújításáért 1994-ben Europa Nostra-díjat kaptak. 
A történelmi Komárom helyén már a Római Birodalom idején, a Pannonia provinciáhoztartozó Brigetio városban stratégiai fontosságú erődítmény állt. A Duna bal partján (maKomárom (Szlovákia)), a Duna és Vág folyók közötti keskeny félszigetet a honfoglaló magyarok is védelmi célokra kiválóan alkalmas helyszínnek találták. Itt épült fel a középkori komáromi vár, majd az Öregvár.  

















A Zichy-palota : Komárom belvárosában a Klapka tér impozáns épülete a Zichy-palota. A Zichy grófok építtették a 17. század második felében, eredetileg barokk stílusban. Az 1763. évi földrengés romba döntötte. Később két épületszárnnyal kibővítve, klasszicista stílusban épült újjá. Az 1989-es rendszerváltás utáni változások lehetővé tették az elhanyagolt, katasztrofális állapotban lévő történelmi épületek némelyikének felújítását. Városi-önkormányzati kezdeményezésre a Zichy-palotát is rekonstruálták. 
A felújított Zichy-palota emeleti helyiségeiben a város újabb kori történelmét bemutató állandó kiállítás kapott helyet.

1.Bartos Szilvia

Szepesi vár

Fekvése:
Lőcsétől 15 km-re keletre fekszik, Szepesváralja település mellett. 634 m tengerszint feletti magasságban  a környék fölött mintegy 200 méterrel kimagasodó mészkősziklára épült.

Története:

A sziklát, amelyen épült, már az i. e. 5. évezred óta lakták. Az i. e. 1. század és a 2. század között az úgynevezett púchovi kultúra idején nagy kiterjedésű erődöt építettek ki a kelták. Ennek udvarán lakóházakat, gazdasági és kultikus építményeket, valamint kőutakat hoztak létre. Az erőd falait a régészeti ásatások során megtalálták, a falak a várudvaron még felismerhetők. Miután az erőd megsemmisült, a szomszéd dombon, a Drevenyiken, egy másik erőd épült. Csak ennek a másik erődnek a megsemmisülése után kezdték építeni a mai szepesi várat. A vár legrégibb része a 11-12. században épített kör alakú lakótorony és a sziklába vájt téglalap alakú ciszterna és védőfal, amely a 13. század első felében a szikla tektonikus mozgása miatt semmisült meg. A 13. század első harmadában építették a mai kör alakú lakótornyot, a donjont a várudvar közepén, a nagyméretű, háromszög alakú román stílusú palotát az északi oldalon és a felsővár további részeit. Ezek az épületrészek az architektúra fő részeivé váltak, és meghatározó jellegűvé váltak a komplexum további építészeti fejlődésében.
Romlása:
1703-ban a kurucok csellel foglalták el. Könyöki Józsefnek a középkori várakról 1905-ben megjelent lexikona szerint Szepes várából a kurucok fogságába esett gróf Stahremberg Miksa császári altábornagy úgy menekült el, hogy az árnyékszék nyílásán keresztül leereszkedett a sziklára.

A Csákyak a várat csak a 17. század végéig lakták, mivel már a 18. század elején Hatkócon, később Szepesmindszenten, Kluknón és más helyen is kényelmes kastélyokat építtettek és 1707-re teljesen odaköltöztek. E kastélyok építésénél a vár több építészeti elemét is felhasználták. A várban csak egy kis katonai helyőrség maradt, és az egész lakatlan komplexum romlásnak indult, majd az 1780-as, villámcsapás okozta tűzvész után az őrség is elhagyta. Ezután a vár rommá vált, és a Csáky család birtokában maradt 1948-ig.

Polakovič Beáta I.B

                         Dominikánus templom és kolostor

A Domonkos templom számos elsőség büszke hordozója. Az 1290-ben épült templom Kassa (Košice) városának legrégibb fennmaradt épülete és egyben a város legrégibb temploma is. Az épület román és gótikus stílusjegyeket hordoz, de a rekonstruálása folyamán barokk stílusjegyeket is kapott. A tornya 1904-ben épült, amely Kassa (Košice) legmagasabb templomtornya. Figyelemreméltó a templom belseje is, amelyben értékes falfestmények láthatók. A kolostor már több, mint 100 éves. A Dominikánus- rend tagjai felépítették, majd el is hagyták, de végül visszatértek hozzá. Távollétük alatt sajnos a kolostor raktárrá vált. Szerencsére azután, ahogy a Dominikánus- rendiek visszatértek, nem hagyták ,hogy a gyönyörű épületből egy raktár legyen, így rendbe tették. A Dominikánus templom az, amelyben ha valaki felnéz, fellát egészen az égbe. A tető ebben nem akadályoz meg senkit, A Szép, falra festett illúziónak köszönhetően. Ez a festmény Tizián festményének másolata. A kolostorban található oltár nemcsak különleges a a gyönyörűségével és egyediességével, de a mondák szerint segít a megtermékenyíthetetlen házasságokban is.   

Polakovič Beáta -l.B falanx

                                        Phalanx              

A phalanx az ókori Görögországban kialakult hoplita-hadviselés alapegysége volt. Eredetileg olyan több sor mélységű, nehézfegyverzetű gyalogosokból álló hadrendet jelölt, ahol az arcvonal szélessége nagyobb, mint a mélysége. A nyolcsoros mélységű klasszikus phalanx akár 1–1,5 km hosszú is lehetett. Az i. e. 4. század első felében a thébai Epameinóndasz újításainak – az úgynevezett ferde ék bevezetésének – köszönhetően vált speciális felállássá, ahol az egyik, támadásra kijelölt szárny erősebb, mint a másik, amelynek a visszahúzódás a szerepe.

A görög szó eredeti jelentése: csoport, közösség. A szó eredetileg a nehéz gyalogság, a hopliták zárt csatarendjét jelölte, melynek törvényei és tulajdonságai később a spártaiak népéletének jellemzőivé váltak. A phalanxot a dárdások vonalba állításával és egymáshoz tömörítésével hozták létre. 8–16 sor mélységű, akár másfél kilométer hosszúságú is lehetett. Az elöl levőket a többiek nyomták hátulról, az első 3 sor harcolt, ők voltak lándzsatávolságban, így ott nagyobb eséllyel haltak meg a harcosok. Minél fegyelmezettebb és összehangoltabb mozgású volt egy phalanx, annál sikeresebben törte meg az előtte lévő ellenség csatarendjét (rendszerint egy másik falanxot).


         

Bartos Szilvia 1.B

                             A paleolitikum és mezolitikum

               időszaka Szlovákia területén 

Szlovákia területén az ember jelenlétére utaló legrégebbi nyomokat a paleolitikum időszakából ismerjük. Ezen időszak még felöleli az utolsó jégkorszak korát is. A nagy állatok vándorlásával jelenhettek meg az első vadászó-gyűjtögető csoportok ezen a területen. A jégtakaró (alpi és skandináv) visszahúzódásával azután hosszabb időre is megtelepedhettek bizonyos helyeken. Ilyenek például a Moraván környéki vadásztelepek. Az archeozoológiai leleteken kívül (pl. Barsbese, Pozsony-állatkert, Vágsellye stb.) jelentősek még a kőeszközgyűjtemények melyek nagy részét azonban nem tervásatáson rétegekben találták, hanem terepbejárás alkalmával, így „csupán” tipológiai alapon lehet őket besorolni. A legkorábbi kőeszközleleteket az Olduvien kultúra korára teszik, míg a mezolitikum időszakára pl. Alsószerdahelyi pattintott kőeszközöket.

A leghíresebb leletek közé tartoznak az 1926-ban talált Gánóci koponya öntvény , a két vágsellyei neandervölgyi ember koponyatöredékei, ill. ezen időszak művészetéből a Moraváni Vénusz Sajnos a korszak kutatását a szakemberhiányon kívül a leletek eltűnése is nehezíti. Ilyen esetre példa az 1936-ban előkerült és azóta elveszett, ezért sokat vitatott szepesváraljai csontváz. A volt Csehszlovákia alatt kiemelkedő kutatói voltak a régió korszakának Ladislav Bánesz (főként Kelet-Szlovákia), Juraj Bárta (főként Nyugat-Szlovákia, 1965-ben jelent meg a Slovensko v staršej a strednej dobe kamennej című monográfiája) és Stanislav Šiška (főként Kelet-Szlovákia és a neolitikum időszaka). Szlovákia első modern átfogó régészeti áttekintését Jan Eisner (Slovensko v pravěku. Bratislava 1933) adta. Ma kifejezetten ezen korszakkal a régészek közül főként Ľubomíra Kaminská (Kelet-Szlovákia) foglalkozik
.